This dissertation has been submitted by a student. This is not an example of the work written by our professional dissertation writers.

BEVEZETéS

A kezdetektol rohamosan fejlodo számítógépiparban folyamatosan szükség van arra, hogy az adatok és programok tárolására szolgáló eszközök (összefoglaló néven háttértárolók) is követni tudják a - számítógépek többi elemének (pl. processzor, memória) fejlodésébol adódó - megnövekedett igényeket a tárolókapacitás növekedése, és ezek teljesítménye (az adatokhoz való hozzáférés és az adatoknak az adathordozóra történo írási sebessége) terén. Mindezt úgy kell megvalósítani, hogy a biztonságot és a gazdaságosságot se áldozzák fel a fejlodés oltárán.

Dolgozatomban a háttértárolás, az ehhez szükséges eszközök létrejöttének, és ezek fejlodésének bemutatásával - különös tekintettel az elmúlt 10 év fejlesztéseire - kívánok eljutni addig, hogy megpróbáljam megállapítani, hogy mi lehet a jövobeli fejlodés iránya a PC-k beépített háttértárolóinak és külso, hordozható, cserélheto adathordozóinak vonatkozásában.

Az adattárolás szükségességének és a digitális adattárolás módjának bemutatásával kezdve, az adattárolók fejlodését a kezdetektol a jelen, és talán a jövo tárolási technikáinak bemutatásáig, sorra vesszük a háttértárolás fejlodési irányait, eljutva a lyukkártyától a holografikus, vagy éppen az anyag fázisváltozásán, vagyis termikus állapotváltozásán alapuló tárolóig. Az idorendi sorrendben történo bemutatáson túl, muködési elvük szerint is osztályozva mutatjuk be azokat az eszközöket, technológiákat, amelyek beváltották a hozzájuk fuzött reményeket, és fejlodésnek indultak, de bemutatjuk azokat is, amelyek különféle - de a legtöbbször nem technikai, technológiai, hanem üzletpolitikai - okoknál fogva vakvágánynak bizonyultak.

Mindeközben a - manapság legelterjedtebb - mágneslemezes adattárolóról megpróbáljuk kideríteni, hogy technikai értelemben van-e még benne fejlodési lehetoség. Konkrétan arra keressük a választ, hogy a teljesítménynövekedéshez a technológiából adódóan hozzá tartozó - a fordulatszám-növekedés következtében fellépo - melegedés kordában tartható-e az otthoni számítógépekben elérheto hutési eljárások segítségével, vagy esetleg ez lehet az, ami meggátolja ennek a technológiának a további fejlodését. Mindezt a gyakorlatban elvégzett, mérések segítségével próbáljuk bizonyítani (vagy cáfolni).

A HáTTéRTáROLóK

A számítógépes feldolgozás során elkerülhetetlen az adatok tárolása. Mivel a memória „felejto" tároló - vagyis a gép kikapcsolásakor a tartalma elvész -, ezért szükség van tartós tárolásra alkalmas eszközökre is. Ezt a cél szolgálják a háttértárolók. A háttértárolón tárolt adatokkal nem végezhetünk muveleteket, valamint az ott tárolt programok nem futtathatók. Használatukhoz eloször be kell oket a memóriába tölteni.

A mai modern háttértárolók kialakulása elott az adatok beolvasása nem volt egyszeru feladat. Azon kívül, hogy nem volt öröm használni ezeket - például: lyukkártya-olvasó és streamer-, több nagyobb hátrányuk is volt. Például a processzor teljesítményéhez képest a beolvasási sebesség rendkívül lassú volt és a szalagok kézi cseréje is nagyon idoigényes. A központi egység jobb kihasználásának érdekében merült fel az igény nagyobb hatékonyságú háttértárolóra.[1]

Véleményem szerint, ami a legnagyobb lépést jelentette az adattárolás elorehaladásában az a technikai és a fizikai ismeretek bovülése, illetve az, hogy egyre több információt kell tárolni. Hiszen az adattárolás eloször mechanikus formában jelent meg, ráadásul azok az adathordozók viszonylag rövid életuek voltak. Mostanság pedig már a mechanikai alkatrészek elektronikai áramkörökkel vannak összedolgozva, amik sokkal precízebb muveleteket eredményeznek. Az ember viszont nem pihen. Mindig jobbra törekszik, így az adattárolást is tökéletesíteni szeretné. Ennek fényében a mai kor vívmányaként létrehozta az SSD meghajtókat. Ezekben az eszközökben már nincs mozgó alkatrész, csakis félvezetok. Ennek köszönhetoen lecsökken a felmerülheto hibák száma. Nincs, ami kikophatna, vagy megkarcolódhatna.

Röviden összefoglalva, amíg az ember képes lesz gondolkodni és építeni, addig az adattárolók is meg fognak újulni. Egyik felfedezés sem fogja megmondani, hogy mi lesz a következo generáció képviseloje, csak utat mutathat felé.

A HáTTéRTáROLóK CSOPORTOSíTáSA

A háttértárolókat több szempont szerint csoportosíthatjuk. A csoportosítás történhet például az adathordozó anyaga szerint. E szerint megkülönböztethetünk papír, vagy muanyag alapú, mágneses réteggel ellátott muanyag vagy fém adathordozókat, illetve félvezeto alapú tárolóeszközöket. De lehetséges még a muködési elv szerint történo besorolás, miszerint beszélhetünk mechanikus, optikai, mágneses, vagy magneto-optikai elven muködo, illetve flash alapú, vagy akár holografikus eljárást alkalmazó háttértárolókról.

Dolgozatomban a muködési elv és - ezen belül - a kronológiai sorrend szerinti csoportosítást választottam.

A papír, vagy muanyag alapú háttértárak

A papír, vagy muanyag alapú háttértárak közé soroljuk a lyukkártyát és utódát, a lyukszalagot. Ezek voltak az elso adathordozók, melyeket ma már nem alkalmaznak, hiszen feldolgozásuk lassú, kezelésük körülményes, könnyen sérülhetnek, valamint nagy tömegu és mennyiségu alapanyagot igényelnek. Egyetlen elonyük, hogy olyan környezetben is alkalmazhatók, ahol a mágneses adathordozók nem.

Lyukkártya Ez egy olyan adathordozó, elsosorban adatbeviteli eszköz, ahol az információt - digitális formában - adott pozícióban levo lyukak segítségével ábrázolják egy keménypapírból készült kártyán.[2]

Már a 18. század közepén használtak lyukkártyákat és ehhez hasonló rendszereket például az adatfeldolgozás vagy az automatizálás területén. Lyukkártyákat eloször az egyesült államokbeli népszámlálás adatainak feldolgozásához az IBM alapítója, Hermann Hollerith használt, céljuk többnyire az ismétlodo folyamatok vezérlése volt. Léteztek például lyukkártya-vezérlésu szövoszékek, ahol a lyukkártyát falapok jelentették.

Muködése: A lyukkártyák lyukasztására egy kártyalyukasztó szolgált, de készítettek kézi lyukasztásra szolgáló kártyalyukasztókat is. Azután, hogy rávitték a kártyalyukasztóval a kódot a kártyákra, egy második gépen ellenorizték azokat. A második gépen újból bevitték az adatokat, és ha ez a kártyán már meglévo lyukasztásokkal egyezett, akkor a gép ellenorzöttként jelölte meg azt. A munka megkönnyítésére szolgált - a kártyalyukasztó egyik része - a programkártya, amivel például a kártyán alfanumerikus, vagy numerikus mezoket is meg lehetett határozni. Késobb a készülékek arra is alkalmasak voltak, hogy szövegesen is megjelenítsék a lyukkártya adattartalmát.

A lyukkártyának fontos szerepe volt a számítógépek létrejöttében. Az ország elso jelfogós számítógépének, MESz-1 (MuEgyetemi Számítógép) programjait lyukkártyákon tárolták. A gép rendszerét, architektúráját, muveletvégzési, valamint vezérlorendszerét Kozma László fejlesztette ki. A gép tervezése és építése 1955-ben kezdodött el. 1958-tól közel 10 éven keresztül használták elsosorban az oktatásban, de különféle ipari feladatok kiszámítására is alkalmazták.

A '60-as évektol kezdodoen, a mágnesszalagok bevezetésével, a lyukkártya fokozatosan vesztett számítástechnikai jelentoségébol. A '60-as évek vége felé az IBM tervezte, hogy nagyobb kapacitású és kisebb méretu kártyákat vezet be, amire végül is nem került sor, mivel a lyukkártya a számítógépek megnövekedett mennyiségu adatainak tárolására a '80-as évekre már alkalmatlanná vált. Azonban más területeken továbbra is alkalmazták ezeket, például belépteto kártyaként, vagy mosógépek programjainak tárolására. Ilyenkor a kártya általában vékony muanyaglapból készült. Az elektronika fejlodésével, konkrétan az un. chipkártyák megjelenésével, ennek a felhasználási módnak is befellegzett.[3]

Lyukszalag

A lyukszalag a korai nagyszámítógépek adattároló eszköze volt. Elonye volt, hogy a tárolási homérsékletre és a környezetére nem volt kényes. Lassúsága, és alacsony tárolóképessége miatt elavult, és szerepét átvették a mágneses adattároló eszközök. Robosztussága miatt még sokáig alkalmazták a gépiparban, NC és CNC szerszámgépeken adatok bevitelére, mivel a poros és olajos környezetet viszonylag jól bírta.

A lyukszalag viszonylag eros papírból, vagy muanyagból készült csík, amelyre az adat lyukasztással kerül fel.

Muködése: A szalagon található lyukakat a lyukszalagolvasó mechanikusan, vagy optikailag, azokat bináris értékként, azaz nullaként vagy egyesként értelmezi. A lyukak a lyukszalagon hosszanti irányú sorokban helyezkedtek el, ezek számának megfeleloen beszélhetünk 5, vagy 8 csatornás lyukszalagokról. Egy apróbb lyuksor is található az információt hordozó lyukak között, mely a szalag továbbítását segíti (mechanikus szalagolvasóknál). A szalagot a kisebb lyuksorba kapaszkodó speciális fogaskerék vitte elore.[4]

érdemes megemlíteni, hogy az M-3-nál (az elso magyar teljesen elektronikus számítógép) az adatok bevitelére lyukszalagolvasót - mint külso memóriát - használtak. Az M3 1957 oszétol 1959 végéig épült, de fejlesztése ezután is sok feladatot adott. Az M-3 nagy hatással volt a tudományos és gazdasági életre. 1968-ban megsemmisítették, csupán néhány dob és alegység maradt meg belole.

A M-3 operatív tára eloször egy mágnesdob-memória volt, kezdetben 1 kszó kapacitással (1 szó 31 bit), majd továbbfejlesztették 1,6 kszóra. 1960-ban új mágnesdob vezérlo egység épült, ami négy - folyamatosan címzett - mágnesdobot tudott a géphez csatolni. Késobb, a ferritmemória (1 kszó kapacitású tár) megérkezése és illesztése után a dobok háttérmemóriaként muködtek.

A mágneses adathordozók

A lyukkártya és lyukszalag háttérbe szorulásával elotérbe került a mágneses adattárolókra történo rögzítés. Két jellemzo típusa a szalagos és a lemezes. A szalagos tárolók soros elérésu tárolók, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos adat megkereséséhez az összes elotte lévo adaton végig kell haladni. A mágneslemezes tár elonye, hogy a szalaggal ellentétben nem nyúlik, így biztonságosabban lehet megkeresni a kívánt információ helyét. Közvetlen elérésu tároló, tehát nem kell egyszerre az összes adatot kiolvasni, hanem egyes részeit is el lehet érni.

Jellemzoik:

  • a tárolható adatmennyiség nagysága (kapacitás),
  • a sebessége (gyorsasága), azaz mekkora az adat-hozzáférési ido, valamint
  • az adatsuruség nagysága.

Több fajtája létezik, amelyek tárolási kapacitásban és biztonságban egyaránt különböznek egymástól.

Mielott belekezdenék a mágnesszalagos tárolók ismertetetésébe, néhány mondatban szeretném bemutatni az M-3 kapcsán már említett mágnesdobos tárolót. Ezt a tárolót digitális számítógépekben használták. Az elso mágnesdobos tárolót 1949-ben készítették el 1024 szó kapacitással. Ebben a tárolóban a mágneses réteg egy henger felületén helyezkedik el. Az információt körgyuru alakú, vagy a henger alkotójával párhuzamosan jegyzik fel. Az író- és olvasófejeket a henger alkotójával párhuzamosan rögzítik. Az információ szervezése lehet soros, vagy párhuzamos. Soros szervezés esetén az egymáshoz tartozó bitek egy-egy körgyuru mentén, párhuzamos szervezésnél pedig a henger egy alkotója mentén helyezkednek el.[5]

Mágnesszalag és streamer

A mágnesszalag (magnetic tape) egy széles, mágneses felületu muanyag szalag. Az egyik legrégebbi másodlagos tárolóeszköz, amelyik kinézetében és tárolási elvében hasonló a közönséges magnószalagokhoz, de lényeges különbség, hogy analóg jelrögzítés helyett digitális rögzítést használ. A mágnesszalagok, mint számítógépes háttértárak muködését bármelyik '70-es évekbeli Colombo filmen lehet látni. Akkor ezeken a szalagokon nagyon nagy mennyiségu adatot lehetett tárolni. (Ez akkor kb.: 108 bit volt, ami durván 10 MB). Ma már 800 GB adatot is tárolhatunk az LTO-4 jelu szalagra (még az idén megjelenik az LTO-5 jelu szalagos tároló 1,6 TB kapacitással)[6]. Mágnesszalagnál az adatok állandó méretu blokkokban helyezkednek el, melyeket üres részek választanak el egymástól. A szalag elején és végén adattárolásra nem használt befuzo részek találhatóak. A szalag végét alumíniumcsík jelzi.

Mágnesszalag tárat mikroszámítógépek mellet nem használnak, legfeljebb egyszerubb személyi számítógépeknél (PC) kazetta formájában. Mikroszámítógépes környezetben a mágnesszalag egyetlen alkalmazási területe az adatállományok archiválására szolgáló eszköz (streamer) adathordozójaként funkcionál.[7]

érdekességként megemlíteném, hogy az IBM új rekordot állított be a mágnesszalagok kapacitásában: nem kevesebb, mint 35 TB-nyi adat rögzítheto a szintén új fejlesztésu mágnesszalagjukkal ellátott kazettára, amely négyzethüvelykenként (6,45 cm2) 29,5 milliárd bit tárolására képes. Ez harminckilencszeresen múlja felül az eddigi legnagyobb adatsuruségu mágnesszalagok tárolókapacitását.[8]

A mágnesszalagos egységek (streamer, „adatáramoltató") az adatok, programok tárolására használatosak a számítástechnikában. A merevlemezeken levo fájlokat, adatokat, programokat közvetlenül el tudjuk érni a számítógéprol, ellentétben a szalagokkal, ahonnan általában csak a diszkre történo visszatöltés után használhatók az információk.

A mágnesszalag kazettában van elhelyezve, a magnókazettához hasonló módon. A mágnesszalagos meghajtó lehet külso egység, de bele is építheto a számítógépbe, a szabványos helyre.

A mágnesszalag-egység ("meghajtó") fo funkciói:

  • Blokk írása,
  • olvasása,
  • törlése,
  • a szalag mozgatása.

A mágnesszalagot orsók mozgatják az író-olvasó fejek elott. A továbbítás irányától függoen, a kilyuggatott orsók egyikére rászívják, a másikon levego kifújással létrehozott légpárnán csúsztatják. A nagy sebesség eléréséhez a szalagot az orsók mellett vákuumkamrákba szívják.[9] érdemes megemlíteni a DAT (Digital Audio Tape = Digitális hang kazetta) - meghajtókat. Ezek szintén mágnesszalagot használnak a tároláshoz, de kapacitásuk jelentosebb, mivel átlós sávfelvitelt valósítanak meg.

A mágnesszalagos tárolás a mai napig korszerunek számít a számítástechnikában és a szórakoztatóiparban is. Igaz, nem az analóg, hanem a digitális változat. Mivel soros elérésuek, ezért inkább hosszú távú archiválásra, illetve a sérülékenyebb adattárolókon tárolt információ biztonsági másolatára használják.

A szórakoztatóiparban elsosorban a DAT-kazettákat használják. Ezek digitalizálják a hanganyagot, ezáltal lehetové téve, hogy a szokásos analóg magnóval ellentétben ne nojön minden egyes felvételkor, vagy másoláskor a hangminoséget rontó zaj erossége, hanem késobb is ugyanolyan tiszta maradjon a felvétel. Ennek legfoképpen a rádiómusorok készítésekor van nagy jelentosége.[10]

Hajlékonylemezes (floppy) meghajtó

Az IBM 1971-ben vezette be a mágneslemezes tárolást. A hajlékonylemezek (floppy disk, FD) voltak az elso hordozható, mágneses elven muködo adathordozók.

Pár mondat erejéig kitérnék Jánosi Marcellra, aki a 3,5"-os floppy osének, a 3"-os kazettás hajlékonylemeznek a feltalálója. A hajlékonylemezt a Budapesti Rádiótechnikai Gyárban (BRG) fejlesztette ki.

Akkoriban tárolásra széles körben használták a 8"-os papírtasakos hajlékonylemezt. Jánosinak az az ötlete támadt, hogy az alkalmazott lemezeket el lehetne helyezni merev kazettában. A szabadalom 1974-ben került bejegyzésre. A találmány hírére a korszak legmeghatározóbb cégei és emberei jöttek tárgyalni, de a BRG megtiltott mindenféle tárgyalást. A próbagyártás 1981-ben kezdodött MCD-1-es néven, azonban a feltaláló kérése ellenére nem gyártották, és nem is adták el. A szabadalmi díjat nem fizették, így ettol kezdve Jánosi alkotását mindenki szabadon felhasználhatta. Eloször az IBM érdeklodött a floppy után, és készítettek egy 8inch-est, majd a japánok készítették el a Jánosiéra leginkább hasonlító floppyt.[11]

Régen - míg a számítógépekben nem voltak általánosan elterjedt merevlemezes meghajtók (winchesterek) -, ezekre a kiskapacitású adathordozókra épült a számítógépes adattárolás.

Ezt bizonyítja az elso széleskörben elterjedt, PC-re készült operációs rendszer a DOS, aminek már a neve (Disk Operating System) is utal arra, hogy egy lemezes operációs rendszerrel van dolgunk.[12]

Lemezek több méretben készültek, a legelterjedtebbek a 8, 5,25 és 3,5 collos (hüvelykes) méretuek voltak.

Muködése: Az információt egy kör alakú, mágneses réteggel ellátott lemezen tároljuk. A mágneslemezen az adatok koncentrikus gyurukön (sávokon) tárolódnak. Az információ akkor leolvasható le, ha az író-olvasó fejet a kiválasztott sávra állítjuk.

Ezek a körök - annak ellenére, hogy befelé haladva egyre kisebb a kerületük - ugyanannyi bitnyi információt tárolnak. Ez úgy lehetséges, hogy a külso körök mentén nincs kihasználva teljesen a tárolóképesség, azonban a lemez használata szempontjából ez az egyszerubb megoldás. A lemezek formázása, írása és olvasása az író-olvasó fejek segítségével történik. Ezek nem érintkeznek a forgó lemezzel, hanem a forgás közben kialakult légpárnán futnak. Olvasáskor a felület mágneses állapotait érzékelik, íráskor pedig megváltoztatják azokat. A csak sugárirányban mozgó író-olvasó fejet léptetomotor helyezi a kiválasztott sáv fölé.

A lemezt muanyag burkolat védi a környezeti ártalmak (por, mechanikai hatások stb.) ellen, megbontása vagy eltávolítása után a lemez nem használható. A hajlékonylemez használatához szükség van egy be-, illetve kiviteli egységre, a hajlékonylemez-meghajtóra (FDD, floppy disk drive).

A mágneslemezek nagy hibája, hogy az író/olvasó fej, amibol oldalanként egy található a meghajtóban, menet közben hozzáér a lemez felületéhez. Ha ez hozzá is nyomódik valamilyen mechanikai hiba miatt, akkor a felületet könnyen összekarcolhatja, eltüntetve róla az adathordozó réteget, és vele persze az adatokat is. Ha poros lesz a lemez, és úgy rakjuk be a meghajtóba, akkor az író/olvasó fejek a port végighurcolják a lemez felületén, és ezzel összekarcolják azt. Persze a nem megfelelo tárolás során is karcolódhat a felület. Ha a rendszeradatokat tároló szektorok sérülnek, akkor az egész lemez használhatatlanná válhat, mivel itt tárolódnak azok az információk, hogy a lemez hány sávra, és egy sáv hány szektorra van osztva. Ennek ismerete nélkül pedig a lemez használhatatlan. Amennyiben a lemez más része sérült, akkor a rajta levo adatok egy része még megmentheto, azonban elég kockázatos tovább használni a lemezt, ezért inkább el kell dobni. Elofordulhat az is, hogy mágneses zavar okozza a lemezhibát. Ez eredhet abból, hogy eros mágneses térben tartottuk a lemezt, és az átmágnesezte az adathordozó réteget, de magától is megváltozhat egy elöregedett lemez mágnesezettsége. Ezt a hibát általában egy újraformázással meg lehet szüntetni, de ha a lemez elöregedése volt az oka, akkor újra jelentkezni fog a hiba. Ekkor szintén inkább dobjuk ki a lemezt.

Ezekbol jól látható, hogy ma már nem nevezheto biztonságos adattárolónak a hajlékony mágneslemez. Sérülékeny, kis kapacitású, lassú az adathozzáférése, valamint nagyon rövid élettartam jellemzi; inkább csak rövid távú tárolásra (volt) célszeru használni, például két, egymástól független számítógép közötti adatcserére.[13]

A zip drive áttörést jelentett a floppys adattárolásban 1994-ben a maga 100 MB, majd 250 MB, és végül 750 MB kapacitásával. Elterjedésének gátja, hogy a hagyományos floppyval nem volt kompatibilis, és magas volt az ára. Inkább kiscégek használták adataik napi archiválására.

A ZIP meghajtóban légpárna alakul ki a lemez és az író/olvasó fej kozött, mivel az adathordozó olyan nagy sebességgel (kb. 3000 ford./perc) forog. A hajlékonylemez ilyen fordulaton berezeghet, vagy üthet, ezért meg kell oldani a lemez stabilitását. Az adathordozót a ZIP kazettában mechanikusan rögzítik, és a rugón nyugvó fej csak egy kb. 1,2 mm széles résen át fér a lemezhez. A hasznos sávinformáció közé gyárilag szervoinformációt rögzítenek. Minden fordulat során a meghajtó 120-szor beolvassa a szervoinformációt, és ezzel vezérli az író/olvasó fejet. A szervoinformációt nem szabad megváltoztatni. Ha az adathordozó eros mágneses térbe kerül, akkor amellett, hogy a felírt adatok elvesznek, a szervoinformáció is megsérül, és így a lemez adattárolásra többé nem használható.[14]

Merevlemezes egység

A technika fejlodésével egyre korlátozottabbnak tuntek a cserélheto mágneslemezek kapacitásai, ezért megjelentek a számítógépekbe fixen beépített merevlemezes egységek, amelyeket más néven szokás winchesternek, vagy hard disk-nek (HDD) is nevezni. A "winchester" név az IBM 1973-ban piacra dobott 3340-es típusú merevlemezének volt a kódneve. 1988-ban a Conner gyártotta le az elso 1" magas 3,5"-os merevlemezt, a mai asztali gépekben is gyakorlatilag ezeket a fizikai méretu meghajtókat használjuk.

Mielott továbbmennék, pár mondatban kitérnék a RAMAC-ra, a merevlemezek osére. A RAMAC-ot 1956. szeptember 13-án mutatták be az IBM kutatói. Ez a készülék akkor irtózatos mennyiségu, azaz 5 megabájtnyi adatot volt képes eltárolni a 15 darab, hatalmas 24 hüvelykes tányérján. Az adatokat egy - a lemezek sugárirányú, és az egyes lemezek között függolegesen is mozgó - mechanikus karon lévo író-olvasófej kezelte. Gyors volt az adatok elokeresése, az olvasófej a szükséges sávra - függetlenül attól, hogy melyik lemezen foglalt helyet - egy másodpercen belül képes volt odatalálni. Hatalmas elonye volt az azonnali, vagy véletlenszeru adathozzáférés, mely elképzelhetetlen sebességu adatelérést nyújtott a lineáris rendszeru lyukszalagok, mágnesszalagok, vagy lyukkártyák korában.[16]

A merevlemezek muködése: Itt egy, vagy több merev fémlemezre viszik fel a mágnesezheto réteget. A lemezek formázása, írása és olvasása az író-olvasó fejek segítségével történik. A lemez állandó fordulatszámmal forogva halad el a fej elott, úgy, hogy fizikailag nem érintkezik vele. Olvasáskor a felület mágneses állapotait érzékelik, íráskor pedig megváltoztatják azokat. A csak sugárirányban mozgó író-olvasó fejeket léptetomotor helyezi a kiválasztott cilinder fölé. A fejet torziós rugó nyomja a lemez felé, a lemez forgásából származó légmozgás pedig felhajtóerot gyakorol rá, így a fej - a két egymást kiegyenlíto ero következtében - a lemez felületétol pár tized mikrométerre repül.

Az adatok tárolása technikailag megegyezik a hajlékony lemezével (sávok és szektorok találhatók a lemezen), a különbség a sávok és szektorok számában, valamint a bitek suruségében van. A nagyobb adatsuruséget az biztosítja, hogy az egész berendezés a lemezekkel, és a köztük levo író/olvasó fejekkel együtt egy pormentes, légritka térben található.[17]

A nagyméretu optikai lemezek, a flash memóriák, illetve a hordozható, külso HDD-k megjelenéséig elterjedt volt a cserélheto fiókokba (mobile rack) helyezheto hagyományos merevlemezek használata.

Az USB csatlakozók terjedésével megjelentek az USB-s HDD-k is. Ezek méretükben kisebbek, viszont kapacitásuk szinte azonos a beépíthetokkel. Praktikus üzletembereknek, akik egész nap laptoppal járnak-kelnek, és a gép tárhely kapacitását kinotték, vagy személyes információkat nem akarnak tárolni a céges eszközön, viszont jó, ha kéznél vannak ezek a dokumentumok. De ajánlom bárkinek, akiknek nem elég egy 32, vagy 64GB-os pendrive. Az USB-s HDD-nek nagyobb a feszültség igénye, mint egy egyszeru pendrive-nak, ezért két USB kábellel oldották meg a szakemberek ezt a problémát. Az egyik kábelen az adatcsere és a feszültség megy át, a másikon viszont csak a feszültség.

A merevlemezes tárak veszélyei

A Bernoulli-törvényt kihasználva a gyorsan forgó lemezek között a légritka térben keletkezo nyomásviszonyok a lemez felülete fölött pár mikronnyi távolságban lebegtetik a fejeket. Ebbol azonban két veszélyhelyzet is adódik. Az egyik veszély akkor adódik, hogyha valamilyen ok miatt megszunik a fejek lebegése, például a számítógép kikapcsolásakor, a lemezek megállásakor. Ha már nem elég nagy a lemezek forgási sebessége a fejek lebegtetéséhez, akkor azok ráesnek a lemez felületére, és összekarcolják azt. Ha ez olyan helyen következik be, ahol a lemezen adat található, akkor azok az adatok a mágnesezheto réteggel együtt örökre elvesznek. Ennek elkerülése érdekében vagy legkívül, vagy legbelül minden merevlemezen található egy olyan terület, ahol nincs mágnesezheto réteg. Kikapcsoláskor a fejeknek ezen a területen kell lenniük, és itt is kell maradniuk a következo bekapcsolás után mindaddig, amíg a lemezek el nem érik az üzemi fordulatszámot. Ezt a területet nevezzük parkolópályának. A modern merevlemezes tárolókban egy mechanika már gondoskodik arról, hogy ha az eszköz nem kap áramot, akkor a fejek azonnal a parkolópályára kerüljenek, így mire a lebegteto hatás megszunik, a lemez már biztonságban lesz. A másik veszély, ha valami porszem bekerül az amúgy pormentes térbe. Ha egyetlen porszem is beakad a fejek, és a lemez felülete közé, akkor az tönkreteheti az egész lemezfelületet.[18]

érdemes néhány szót ejtenünk a merevlemezek adatsuruségérol, hiszen ez nagyban befolyásolja a tárolókapacitást, méretet, árat, és nem utolsó sorban a teljesítményt is.

A merevlemezek adatsurusége két tényezotol függ:

  • Sávsuruség: azt mutatja meg, hogy colonként (2,54 cm) hány sáv található meg a lemezen (TPI - Track Per Inch)
  • Lineáris suruség: a sáv adott hosszán eltárolt adatbitek számát mutatja.

Mindkét tényezo attól függ, hogy egy adatbitet mekkora méretu "folt" képvisel a lemezen. Ezen foltok mérete a merevlemezek fejlodésével folyamatosan csökkent. Az adatsuruség növelésével egy bizonyos határon túl az adatbiteket tároló foltok mágneses állapotának megváltoztatásához olyan kis energia is elegendo lesz, amelyet a folt a környezeti hobol is fel tud venni. Ekkor a foltok állapota instabillá válik, és a technológia alkalmatlanná válik az adattárolásra. Ezt a jelenséget szuperparamágneses effektusnak, illetve határnak nevezik, és elképzelheto, hogy ezt a technológiai határt hamarosan elérik a gyártók. Az is lehetséges azonban, hogy még sokáig csökkenhet a foltok mérete, mire a technológia eléri ezt a határt, mivel nem lehet pontosan tudni, hol is van valójában.[19]

(Megjelent már 2,5 inches, vagyis mobil eszközökbe szánt, 2db egyenként 320GB-os tányérral ellátott 640 GB-os meghajtó is, amely 507 Gb/négyzethüvelykes adatsuruséggel büszkélkedhet. Ez a korábbi 394 Gb/négyzethüvelykes értékhez képest igen nagy elorelépésnek nevezheto.[20])

Az optikai elven muködo adathordozók

A digitális adattárolás jelenleg egyik legelterjedtebb módja az optikai tárolás.

Az optikai lemezek muanyag lapban létrehozott bemélyedéseket, lyukakat tartalmazó korongok, melyeket a sérüléstol való védelem kedvéért egy második muanyag réteggel vontak be.

Az optikai adattároló rendszereket a hatvanas években kezdték kifejleszteni. Cél volt nagy mennyiségu adatoknak, pl. képeknek a tároló eszközön történo rögzítése, amelyrol azok késobb optikai úton kiolvashatók, valamint annak megoldása is, hogy legalább akkora információsuruséget érjenek el, mint - az akkor ismert legnagyobb - mágneses adattárolók.

Felmerült a '80-as évek elején, hogy olyan adathordozót hoznak létre, amely kiküszöböli a korábbi, mágneses elven muködo adathordozók problémáit (például: a szalag nyúlásából eredo futás-egyenetlenséget, a mágnesességre és hore való nagymértéku érzékenységet, az adattárolási biztonság kevéssé biztos voltát, a nagy térfogat mellett nyújtott kis kapacitást és a viszonylag lassú adatelérési sebességet).

Muködési elv:

Adatok rögzítésekor kisméretu mélyedéseket hozunk létre az optikai tároló felületén, ezeken a lézersugár leolvasáskor szétszóródik, ugyanakkor azadathordozó réteg eredeti felületérol az visszaverodik. Olvasáskor a visszavert fényt érzékeljük, és azt adatokká alakítjuk vissza. Nagy tárolási suruség jellemzi az optikai tárolókat, ennek oka, hogy a lézerfény a mágneses tárolók elemi tároló felületénél jóval kisebb felületre fókuszálható.[21]

Az optikai tárolók alatt általában a CD-k és DVD-k különbözo típusait értjük. Ezek alkalmasak multimédiás alkalmazások, nagyméretu programok tárolására, de adatok archiválására is.

A CD muanyag lemezen alumínium, vagy arany fényvisszavero réteg helyezkedik el, ezen sorjáznak a bitek (világos vagy sötétebb mélyedések, pit-ek). Az adat leolvasása lézerfénnyel történik, a visszaverodo szórt fényt mérik: a sötét pontokról kevesebb fény verodik vissza. Az adatok a lemez közepétol kifelé spirálszeruen helyezkednek el. Az adatok leolvasásához infravörös lézert használnak. A lemez kapacitása 640-900 MB.

A CD-ROM meghajtó

Az eltéro forrású szabványos méretu lemezeket fogadó CD-meghajtó a lemezt állandó lineáris, vagy állandó szögsebességgel forgatja. A meghajtó fókuszált lézerfeje nagy pontossággal követi a lemezre írt spirális sávot. A lemezt egy motorikusan mozgatható tálca húzza a hordozókereten belül található optikai rendszer fölé. Az optikai rendszer elsodleges feladata a CD-n tárolt lyuk információ digitális jelekké alakítása. Legalább ennyire fontos, hogy a fej a spirális kanyarodó felírást pontosan kövesse. Az adatok kiolvasása a polikarbonát hordozóréteg felol történik a lézerdióda fókuszált fényének segítségével, belülrol kifelé haladó spirálvonal mentén. A digitális adatokat a pitek és a köztük helyezkedo sík területek, a landok adják meg. A lemez letapogatása a fényinterferencia jelenségén alapul. A lézerdióda állandó hullámhosszúságú fénye letapogatja a tükrözo bevonattal ellátott pitrendszert. A letapogató nyaláb a land-ról visszaverodik, ez digitálisan 1 jelet jelent. A fénynyaláb visszaverodése a pit-rol már ellenkezo fázisban történik, a visszavert fény intenzitása alacsonyabb, ez lesz a digitális 0 jel.[22]

A CD lemez fajtái:

A CD-k fizikai felépítésük szerint két csoportba sorolhatók. A felhasználó által szabadon, egyszer, vagy többször írható CD-re, illetve a felhasználó által csak olvasható CD-kre.

  • CD-ROM (Compact Disc Read Only Memory): csak olvasható. Gyárilag préseléssel állítják elo, és gyártásuk során írják rá fel az információt. Maximális kapacitása 650 MB, vagy szabványos zenei CD esetén 74 perc lehet. Az információt digitálisan modulált lézerfénnyel rögzítik a rétegen.
  • írható CD (CD-R = CD Recordable), vagy más néven WORM (Write Once Read Many) lemez: Egyszer írható, de sokszor olvasható lemez. Amikor a lemezre adatokat írunk, eros (a kiolvasásénál nagyobb energiájú) lézerfényt bocsát a CD-író, amely kiégeti a fényelnyelo réteget, és így az alatta található fényvisszavero felület láthatóvá válik. A fényelnyelo réteg nem alakítható vissza, ha már egyszer fényáteresztové vált, ezért a lemezre már felírt információ nem módosítható, nem törölheto. Kapacitása 650 - 800 MB.
  • újraírható CD (CD-RW = CD Rewritable): Az újraírható CD tartalma akár több ezerszer is újra írható. Az adattárolásra ennél a lemezfajtánál visszafordítható technológiát alkalmaznak, amely azonban drágább, így ezek a lemezek drágábbak az írható CD-knél.

Ezenkívül léteznek úgynevezett magneto-optikai (CD-MO = Compact Disc - Magneto-Optical) lemezek is. Ezek írható, törölheto, és újraírható lemezek. Felvételi technológiája egyesíti a mágneses jelrögzítés írási, és törlési elonyeit a lézeroptika nagy írássuruségével. Az MO lemezek az adattárolás érdekében a fény mágneses térbeli viselkedését is kihasználják a hagyományos optikai tárolókkal szemben, melyeknél csak a lézerfény visszaverodési és kioltási tulajdonságait használják fel.

DVD

Az egyre nagyobb adatmennyiség tárolásának igénye szükségessé tette a CD kapacitásánál nagyobb adathordozó létrejöttét. így született meg a DVD (Digital Versatile Disc, vagy Digital Video Disc). A DVD nagy kapacitású optikai tároló (digitális sokoldalú korong), amely leginkább mozgókép, jó minoségu hang, valamint adat tárolására használatos.

A DVD-rendszer felülrol kompatibilis a CD-rendszerrel, ami azt jelenti, hogy a DVD meghajtókban olvashatók a hagyományos CD lemezek is.

A CD kapacitásának többszörösére képes. A nagyobb kapacitás elsosorban annak köszönheto, hogy kisebb hullámhosszú lézerfényt használnak, amely lehetové teszi a kisebb adattárolási méret alkalmazását. így a lemezen a bitek surubben helyezkednek el, mint a CD esetén. Ezenkívül több, egymás fölötti réteget is lehet alkalmazni, amelyek mind egy kicsit más hullámhosszú fényt képesek visszaverni.

DVD meghajtó

A DVD lemezeken kisebb méretu lyukak és közök találhatóak, valamint a spirális sávok távolsága is kisebb, így a lézerhullámhosszt csökkentve kisebb fényfoltra történik a fokuszálás. A DVD-CD kompatibilitás jegyében a DVD meghajtó egységek két különbözo lencserendszert használnak a két különbözo optikai tároló olvasásához. A holografikus lencsefelület közepén található bevágások hosszabb, a lencse széle - ahol nincsenek bevágások - rövidebb fókuszt eredményeznek. Egyes meghajtók ikerlencsés megoldással olvassák a CD-t és a DVD-t.[24]

A DVD lemez mindkét oldalán kialakítható két tároló réteg. A kétrétegu lemez, DL-lemez (Dual vagy Double Layer) a már megszokott VD+(-)R korongok kapacitásának (elvi) megduplázása még egy írható réteg segítségével. A lemez elso, írható felületét (alulról, a lemez írható oldalától felfelé haladva) egy muanyag polikarbonát réteg védi, míg az ezt követo írható felületet egy, a lézer fényét félig átereszto, fémes, tükrözodo réteg követi. Efölött szintén egy fémes, tükrözo felületet találunk, amely ezúttal már nem engedi tovább a lézernyalábot. A polikarbonát réteget a feliratot hordozó felület követi.

DVD fajtái:

  • DVD-Video (mozgóképek tárolására);
  • DVD-Audio (hang tárolására)
  • DVD-ROM (adat, préselt, csak olvasható): sokoldalú digitális ROM lemez, a CD-ROM nagykapacitású utódja, legalább 4,7 GB tárterülettel. Az alkalmazások között elso helyen szerepel digitális videó-állományok (filmek) tárolása. Elore megírtak, tehát házi írásuk nem lehetséges. Vannak kétrétegu lemezek, ezek kb. 8,5 GB adatot tartalmaznak.
  • DVD-RAM (adat, közvetlen elérésu, többször írható). A DVD-RAM picit kilóg a sorból. Külön tárolója van, mely miatt természetesen már az olvasásához is másfajta eszköz kell, mint a többihez. Befogadóképessége 4,7 GB oldalanként.

A DVD-R és +R lemezeket egyszer lehet csak írni, míg a -RW és +RW lemezek többször írhatók. Léteztek Mini DVD+R lemezek (80 mm-esek), melyek kapacitása 1,5 GB körül van.

A DVD lemezeknek négy alaptípusát különböztetjük meg:

  • DVD5: a legegyszerubb DVD lemeztípus; egyoldalas, egyrétegu lemez, kapacitása 4,7GB.
  • DVD9: egyoldalas, kétrétegu lemez; kapacitása 8,5 GB. A kétrétegu lemezek érdekes tulajdonsága, hogy míg az elso réteg beolvasása a forgástengelytol kezdodik, és az olvasófej kifelé halad, a második réteg mindkét irányban olvasható, azaz a második réteg kívülrol befelé is tartalmazhat adatot.
  • DVD10: kétoldalas, oldalanként egy rétegu DVD lemez, a kapacitása 9,4 GB. Kapacitása pontosan kétszerese a DVD5 lemez kapacitásának.
  • DVD18: a kétoldalas, oldalanként kétrétegu DVD lemez, a kapacitása 17 GB. Muködési elve hasonló a DVD9 lemezekéhez, azonban itt a lemez mindkét oldalán kialakítják a két-két adathordozó réteget.[25]

Egy közönséges DVD élettartama, jó tartási körülmények közt 10-15 év. érdemes fénytol védett, huvös, páramentes helyen tartani oket. Léteznek archiválási minoségu DVD-k, ezek élettartama hosszabb (100 év). áruk a normál DVD többszöröse (5/6-szorosa).

HD DVD és Blu-ray

További elorelépés az adatsuruség növelésében a HD DVD és a Blu-ray lemezek.

HD DVD

HD DVD lemez akár három rétegbol is állhat. Minden egyes réteg 15 GB mennyiségu nagy felbontású tartalom tárolására képes, így a HD DVD lemezek maximális kapacitása 45 GB. A HD DVD lemezek karcállóak. Visszamenolegesen kompatibilisek a DVD lemezekkel, így a DVD lemezeken tárolt tartalmak továbbra is lejátszhatók a HD DVD-lejátszókkal. A DVD technológiához hasonlóan a HD DVD az adatokat mikroszkopikus méretu lyukak sorozataként tárolja, melyek egy hosszú spirál formájában helyezkednek el a lemezen.

A vörös lézeres technológián alapuló DVD lemezekkel ellentétben a HD DVD lemezek kék lézeres technológiát alkalmaznak a nagyobb tárkapacitás érdekében. Rövidebb, 405 nanométeres hullámhosszának köszönhetoen - ellentétben a DVD lemezek 650nanométeres hullámhosszával - a kék lézeres technológiával nagyobb mennyiségu adat tárolható a HD DVD lemezeken.[26]

Blu-ray

Egy jelenlegi, egyoldalas, hagyományos DVD 4,7 GB adatot képes tárolni, ami elegendo egy átlagos 2 órás, normál felbontású filmnek és néhány extra adatnak. De egy nagy felbontású film, aminek sokkal tisztább képe van (HDTV - High-Definition Television), mint egy DVD filmnek, körülbelül 5-ször több hely kell, ezért elengedhetetlen olyan lemezek gyártása, amin sokkal több adat fér el, mint egy DVD-n, ahogy a stúdiók is egyre-inkább jobb minoségben gyártják a filmeket. Ahhoz, hogy a HDTV-rol felvegyünk egy több, mint 2 órás musort, Blu-ray lemezt kell használnunk.A BD az adatok írásához és olvasáshoz kék lézert használ, ellentétben a DVD-kkel, amik vörös lézert használnak. A kék lézer rövidebb hullámhosszon muködik, mint a vörös lézer. A kisebb fénynyalábbal pontosabban lehet fókuszálni, ami lehetové teszi, hogy olyan kis gödröcskébol („pits") is ki tudjuk olvasni az adatokat, amik csak 0,15 mikrométer hosszúak - ez több, mint kétszer kisebb a DVD-n található kis gödrökhöz képest. Ezen felül a Blu-ray lecsökkentette a sávok hüvelykméretét. A kisebb gödröcskék, a kisebb fénysugár, és a rövidebb sáv-hüvelyk együttesen azt eredményezte, hogy egy egyrétegu Blu-ray lemezen több mint 25 GB információt tudunk tárolni, egy dupla rétegu Blu-ray lemezen, pedig mintegy 50 GB-nyi adatot.

A Blu-ray Disc sokáig a HD-DVD-vel állt formátumháborúban. A két formátumnak ezalatt hasonló méretu támogatói tábort sikerült gyujtenie. Végül a háborút a Warner Bros filmstúdió döntötte el, amikor 2008 elején bejelentette, hogy az év májusától kizárólag Blu-ray Disc-en jelentet meg filmeket, amivel komoly csapást mért a HD DVD formátumra. Ezután több kereskedelmi áruházlánc is bejelentette, hogy kivonja a HD-DVD lemezeket a kínálatából, de a formátum gyozelméhez valószínuleg a Sony új játékkonzoljának, a Playstation 3-nak a megjelenése és is nagyban hozzájárult. A Sony konzolja tartalmaz beépített Blu-ray meghajtót, míg a konkurens konzolok, mint a Microsoft Xbox, vagy a Nintendo Wii nevu - egyébként forradalmi játékélményt nyújtó - játékgépe nem büszkélkedhet ilyennel. A Toshiba 2008 februárjában jelentette be, hogy fokozatosan leállítja a HD-DVD-k fejlesztését és gyártását, amivel a formátumháború - a Blu-ray gyozelmével - gyakorlatilag véget ért. [27]

Holografikus tárolóeszközök

A holografikus adattárolás szinte korlátlan lehetoséget nyújt a kapacitás és az adatátviteli sebesség terén. 2004-ben a technológia fejlesztésében érintett szakemberek konferenciája három különbözo holografikus adattároló kifejlesztésében állapodtak meg: a 200 GB tárolókapacitású Holographic Versatile Disc (HVD), a 100GB-os Read-only Holographic Versatile Disc (HVD), és a bankkártya méretu, 30GB-os Holographic Versatile Card (HVC).

Az elso muködoképes, prototípusnak nevezheto holografikus meghajtót az InPhase jelentette meg. A 130 mm átméroju - tehát a CD/DVD-nél valamivel nagyobb lemezt használó - készülék 200 GB adatot képes tárolni, és az adatátviteli sebessége 20 MB/s. Ezen a lemezen nagyjából 40 db DVD-lemeznek, illetve megközelítoleg 300 db CD-nek megfelelo mennyiségu adat tárolható el.

Az új optikai eljárással kis helyen hatalmas mennyiségu adat tárolható. Postabélyeg méretu helyen több tíz gigabájtnyi adatot lehet rögzíteni, míg egy bankkártya méretu, átlátszó plasztiklap késobb akár 20-50 gigabájt adatot is tartalmazhat. Az amerikai inPhase Technologies elozetes tervei szerint még ez évben, vagyis 2010-ben megjelenhetnek a nagyjából 1,6 TB kapacitású holografikus adattárolók.

Kereskedelmi forgalomban ez a technológia egyelore csak a tehetosebb cégek számára érheto el, magáncélú elterjedése a Blu-ray Disc-ek elterjedéséig és kereskedelmi kifutásáig nem is valószínusítheto.[28]

Az elozo ábrákon az inPhase Technologies által is alkalmazott „hagymányos" felépítést láthatjuk, amely meglehetosen nagy helyigényu meghajtót eredményez, de létezik egy a japán Optware vállalat által fejlesztett polarized collinear-nek nevezett technológa, ahol a referencia és jelvivo lézersugár egy optikai tengelyen található, hasonlóan ahhoz, mintha egyetlen lézersugarat használnának. Ennek köszönhetoen a meghajtók ugyanolyan vékonyak lehetnek, mint a manapság kapható CD- és DVD-meghajtók.[29]

A mikro-holografikus tárolóeszközök és lemezek eloreláthatóan valamikor 2011-2012-ben kerülnek bemutatásra, és valószínuleg csak nagy adattárolási igényu alkalmazások, például orvosi intézmények adatkezelésére, esetleg filmstúdiók anyagainak tárolására alkalmazzák majd.

Flash alapú tárolók

Napjainkban egyre nagyobb teret hódítanak a flash alapú adattárolók. Ebbe a kategóriába tartoznak a különbözo méretu, típusú pendrive-ok, memóriakártyák, valamint az SSD-k.

A flash memóriák kisméretu - általában muanyag tokban helyet kapó - írható-olvasható, nem felejto, megmaradó ("non-volatile") áramkörök, vagyis tartalmukat áramellátás nélkül is megorzik. Ilyen, flash alapú memóriákat használnak például a digitális fényképezéshez, MP3-állományok tárolásához. Továbbá a flash gyors olvasás hozzáférési idot biztosít (50nS) - bár nem olyan gyorsat, mint a volatile, vagyis kikapcsolás után felejto RAM, DRAM vagy SDRAM memória, melyet fo memóriaként használnak például a PC-kben -, valamint, mivel nem tartalmaz mozgó alkatrészt, jobban ellenáll a mechanikai behatásoknak (pl. a rázkódásnak), mint a merevlemez. Ezekkel a tulajdonságokkal magyarázható a flash népszerusége. További elonye, hogy ha ezeket memóriakártyába csomagolják, akkor majdnem elpusztíthatatlan fizikailag, mivel ellenáll a nagy nyomásnak, és a forró víznek is.

A flash chipek gyártási technológiáján folyamatosan dolgoznak a gyártók, ennek köszönhetoen a flash memóriachipek kapacitása fokozatosan no. Már bemutatták a világ elso 25 nanométeres eljárással készülo NAND flash lapkáit, amelyeket idén nyártól kezdenek tömegtermelésben is gyártani. A bemutatott 64 Gb-es, azaz 8MB-os lapka valamelyest kisebb területet foglal el, mint az elozo generációs 4 GB-os, vagyis nagyságrendileg ugyanakkora gyártási költséggel kétszer akkora memóriát lesznek képesek gyártani pl. az SSD-k számára.

Memóriakártya

Technológiai szemszögbol alapvetoen kétféle memóriakártya létezik:

  • félvezetos (pl.: SmartMedia, Compact Flash), ez az általánosan elterjedt, amely besorolásunknak megfeleloen flash memória alapú technológia
  • mágneses (pl.: IBM Microdrive), egyre kevésbé jellemzo, ellentétben a besorolással ez tulajdonképpen miniatur merevlemez, létjogosultságát a flash memóriák kezdetekben relatív kis tárolókapacitása és magas ára indokolta
A memóriachip valójában EEPROM típusú memória.

(EEPROM - Electronically Erasable and Programmable ROM: elektronikusan törölheto és programozható, csak olvasható memória. Tartalma elektromosság segítségével újraírható. Tipikus felhasználási területe a mai BIOS-ok, és ilyen memória muködik a játékkonzolokban is.)

A chip rácsos felépítésu, ahol az adott rácspontok reprezentálják a biteket. Egy-egy bitet a megfelelo oszlop és sor metszeteként érhetünk el. A sorok és oszlopok találkozásának helyén mindkét oldalon egy-egy tranzisztor lapul Az egyik tranzisztort vezérlokapunak, a másikat pedig követonek nevezik. A követokaput megtestesíto tranzisztor csak a vezérlokapun keresztül kapcsolódik a sorokhoz. A két tranzisztor között egy nagyon vékony oxidréteg húzódik. Amíg a két tranzisztor közötti oxidréteg semleges töltésu (tehát a kapu nyitva van), a tranzisztorok között összeköttetés van, a kérdéses bit értéke 1. Ahhoz, hogy ez 0-ra változzon, a követokapu felé feszültséget kell küldeni a kérdéses bitet reprezentáló oszlopon keresztül. A feszültség hatására a követokapu mintegy elektronágyúként kezd funkcionálni: az oxidrétegnek negatív töltésuvé teszi, s megszakítja a kapcsolatot a két tranzisztor között. A megszakítás annál hatásosabb, minél negatívabb az oxidréteg. Egy érzékelo cella méri a követokapu és a vezérlo között áthaladó töltés nagyságát. Ha ez az érték 50% alá csökken, az érzékelo cella 0-t ad vissza a bit értékeként.

A bitek visszaváltoztatása sem túl bonyolult: az egyes biteken keresztülmeno eros töltés ugyanis újra teljesen kinyitja oket. A muvelet viszont elég lassú a pozícionálás miatt. A törlés sebességének növelése érdekében a flash lapkák esetében egyszerre egy blokk (esetleg az egész adatterület) törlodik, majd a vezérlochip újraírja az elozoleg törölt területet.

A flash-memóriák kapui akkor is megorzik állapotukat, ha nincsenek feszültség alatt, így kiválóan megfelelnek a cserélheto adathordozók céljainak.

A memóriakártyák nagyon megbízható kártyák, nagyságrendileg 1 millió órás muködést garantálnak (a megbízhatatlanok persze jóval kevesebbet). Ez nagyjából 100 éves folyamatos használatot jelent.[30]

USB flash meghajtó (pendrive)

Amíg ez meg nem jelent, semmi sem veszélyeztette a 3,5"-es floppy meghajtót. Igaz egyre kevesebben használták, de a gépek többsége még tartalmazta. Egy levelet, képet, kisebb fájlokat könnyen rá lehetett tenni, és mentésként eltenni, vagy átvinni egy másik gépre.

Nos, úgy néz ki, ennek vége. A pendrive kisebb fizikai méretu, gyorsabban csatlakoztatható, csak egy USB port kell hozzá, és kapacitása is sokkal nagyobb, 64 MB-tól 256 GB-ig terjedhet. élettartamuk alatt egymillió írást, és törlést bírnak ki (több gyártó is 10 év garanciát ad termékéhez). átviteli sebességük akár 20MB/s is lehet az írási és az olvasási muveleteknél egyaránt, de létezik 30MB/s feletti sebességu meghajtók az olvasási muveletek tekintetében, viszont ezeknél a meghajtóknál az írási muveletek sebessége „csak" 15MB/s körüli.[31]

Megszületésén máig vitatkoznak, mivel kifejlesztésének elsoségét több cég is magának tulajdonítja. Mindenesetre 1999-nél nem elobb, és 2000-nél nem késobb született.

A pendrive (USB flash meghajtó) egy USB-csatlakozóval egybeépített flash memória. önállóan nem képesek adatcserére, csak személyi számítógépre csatlakoztatott állapotban, arról vezérelve. önálló áramforrásuk csak akkor van, ha egyéb szolgáltatással is rendelkeznek, például MP3-zenelejátszás, diktafon funkció.

A pendrive egy parányi nyomtatott áramkört tartalmaz, a ráerosített fémcsatlakozóval, általában egy muanyag tokba téve. A tokozása a felhasználói igényektol függoen változatos: van por- és cseppálló kivitele, és kiemelten ütésálló kivitele is.

Míg a kártyákat fényképezogépekben, mobiltelefonokban, multimédiás eszközökben, PDA-kban, vagy PNA-kban használják, addig a Pendrive-okat a számítógép USB csatlakozó portjára helyezve mindenféle adatok tárolására, és azok mozgatására. Elonyei: kis méret, nagy kapacitás, hordozhatóság, ellenállóság külso hatásokkal szemben.

Szilárdtest-meghajtó (SSD)

úgy tunik, a merevlemez egyeduralma is a múlté lehet, ugyanis megjelent az SSD. Ennek kifejlesztésekor a cél a winchesterek hátrányainak kiküszöbölése volt. Hogy mik ezek? Elég nagy méret és súly, a mechanika miatti sérülékenység, érzékenység a rázkódásra, valamint az adatkezelés lassúsága.

SSD: Solid State Disk vagy Drive, magyarul szilárdtest-meghajtó, amely egy félvezeto-alapú, mozgó alkatrészek nélküli adattároló, amely merevlemezként csatlakoztatható a számítógépekhez. Azért félvezeto-alapú, mert belsejében nem korongok, hanem memóriachipek találhatók. Alapvetoen kétfajta SSD-t különböztethetünk meg: a DRAM- és a flash-alapút. A flash alapú tároló nem felejto, a DRAM-alapú tulajdonképpen a gép memóriájával megegyezo memóriamodulokból épül fel, amelyrol tudjuk, hogy csak áram alatt orzi meg az adatokat Az ilyen típusú SSD-k ezért külön akkumulátorral készülnek. Manapság SSD-n gyakorlatilag flashmemória-alapú SSD-t értünk. Ugyanakkor a flash alapú tárolókon belül is kétféle technológiát különböztethetünk meg, az egyik az SLC(Single Level Cell ð egyszintu cella), a másik az MLC(Multi Level Cell ð többszintu cella)technológia.

SLC alapú tároló esetén egy memóriacellában egybittárolható, ugyanakkor az MLC alapúak 2 vagy 4 bit tárolására képesek. Ennek köszönhetoen nagyobb kapacitású, illetve olcsóbb termékek állíthatók elo, ezzel szemben az SLC alapúak gyorsabbak, hosszabb életuek (százezres nagyságrendu írási ciklus az MLC tízezreséhez viszonyítva), viszont sokkal drágábbak is.

Az SSD-k idovel átvehetik a vezeto szerepet a hétköznapi adattárolásban, hiszen csendesebbek, gyorsabbak, strapabíróbbak, és kevésbé energiaigényesek, mint a hagyományos merevlemezek, viszont az egységnyi tárolókapacitásra vetített ár tekintetében, illetve az elérheto tárolókapacitás nagyságát nézve még valószínuleg sokáig lemaradásban lesznek hozzájuk képest.

Az élettartam is fontos kérdés az SSD-kkel kapcsolatban. Az újabb SSD-k várható élettartama kezdi megközelíteni a hagyományos merevlemezekét. érdemes megemlíteni, hogy van olyan gyártó, amely egyes SSD-ire akár 10 év garanciát is vállal, de azért célszeru szem elott tartani, hogy a garancia nem hozza vissza az elveszett, esetleg pótolhatatlan adatainkat, vagyis a garanciától függetlenül - ahogy manapság a merevlemezeknél is ajánlatos (lenne) - biztonsági mentést a fontos adatokról rendszeresen kell készíteni.

összefoglalva:

Elonyök:
  • Gyorsaság (nincs felpörgés, az elérési idejük egy nagyságrenddel kisebb, mint a merevlemeze [kb. százszoros különbség])
  • Sokkal több IOPS-ra képes (Input/Output Operations Per Second - be- és kimeneti muveletek másodpercenként)
  • Mechanikailag megbízhatóság (képes elviselni az ütést, vibrációt, nyomást, homérsékletet)
  • A fájlok töredezettsége nem lassítja a muködést
  • Zajmentes (nincsenek mozgó alkatrészek)
  • Kevésbé melegszik
  • Kis súlyú, és kis méretu
  • Kis fogyasztású (a mobil merevlemezekhez viszonyítva elhanyagolható az elony)
Hátrányok:
  • Drágák, egyelore az ár/tárolókapacitás arányuk rosszabb a HDD-kénél.
  • Kis kapacitás (ugyan már léteznek 512 GB-os példányok is, de az áruk még csillagászati magaslatokban van).
  • élettartam. A flash memóriák élettartama elore láthatóan gyengébb a merevlemezekénél.
  • Az írás lassúsága. Ez is csak a flash memóriáknál, ezen belül is csak a régebbi, illetve az olcsóbb MLC alapú tárolóknál jelentkezik.
  • Meglehetosen érzékeny a hirtelen áramkimaradásra, a mágneses és elektromos mezore.

Az anyag fázisváltozásán alapuló háttértárolók

PRAM

Az adattárolás a PRAM (Phase-change Random Access Memory) chipekben az anyag fázisváltozásán, vagyis termikus állapotváltozásán alapul. Ez a technológia azon a fizikai jelenségen alapul, hogy bizonyos anyagoknak más lesz a kristályszerkezete, ha lehutésük az olvadáspontjuk feletti vagy az alatti állapotból történik. A PRAM-ba történo íráskor megváltozik az adattároló cella anyagának kristályszerkezete, amely befolyással van annak elektronikus vezetési tulajdonságaira. Az anyag két féle állapotot vehet fel, vagy alacsony lesz az ellenállása, vagyis jó vezeto lesz (ez az állapot jelenti a nullát), vagy megno az ellenállása és kvázi szigetelové válik (ez jelenti az egyet). Mivel egyik állapot fenntartása sem igényel energiát, ezért - hasonlóan a flash memóriához - a PRAM kikapcsolt állapotban is megorzi tartalmát.

Az anyag fázisváltozásán alapuló memória tranzisztorok helyett diódákat alkalmaz, amelyek kisebb helyet igényelnek, így gyártás során - adott csíkszélességu technológia mellett - a PRAM chipek nagyobb adatsuruséget és kapacitást nyújthatnak, mint a flash és DRAM lapkák, és emellett még sokkal gyorsabbak is. Mivel ez a memóriatípus nem tárol elektromos töltést, sokkal ellenállóbb az elektromágneses sugárzással szemben, mint a flash memória, ráadásul a kifáradása is egy nagyságrenddel lassabb, a kutatási eredmények szerint akár 100 millió írási ciklust is elérheti az élettartama.

A PRAM a NAND memóriánál jelentosen, akár egy nagyságrenddel is nagyobb olvasási sebességet ígér, ami egy PRAM technológiát alkalmazó SSD esetében már 1 GB/s feletti átviteli sebességet jelentene, amikor már a - jelenleg még el sem terjedt - SATA 3.0 specifikáció jelentené a szuk keresztmetszetet.[33] A technológiával foglalkozó cég muszaki vezetoje, egy - a kaliforniai Santa Clarában zajló - flash memóriákkal kapcsolatos konferencián úgy érzékeltette a sebességkülönbséget, hogy ha egy bizonyos mennyiségu adat kiolvasása 1 napig tart a PRAM-ból, akkor ugyanez flash memóriával 17 napot vesz igénybe, merevlemezrol pedig 9 év elteltével fog csak az adat megérkezni. A PRAM technológia egyesíti a flash és a DRAM elonyeit, gyors, nagy kapacitású és kikapcsolás után is megorzi az adatokat.

Egyelore azonban a PRAM-nak még mindig nem indult meg a tömegtermelése, annak ellenére sem, hogy a technológiával kísérletezo cégek a félvezetoipar legnagyobbjai, például az Intel vagy a Samsung. A PRAM eloállítási költsége egyelore jóval magasabb (akár tízszerese) a flash memóriáénál, de a félvezeto-gyártási eljárások fejlodésével ez a probléma megoldódhat. Ezen technológia területén élenjáró vállalat, a Numonyx tervei szerint az év végére 45 nm-es csíkszélességgel akár 1 Gb-es mintadarabok is eloállíthatók lesznek.

Az elozetes várakozások szerint még legalább 3-5 évre van szükség ahhoz, hogy a PRAM széles körben elkezdhessen terjedni (addigra várható ugyanis, hogy a flash memóriák a gyártás terén technológiai korlátokba ütköznek). A Numonyx most a Samsunggal közösen dolgozik a PRAM-ok tokozásának és interfészének szabványosításán, hogy aztán megkezdodhessen azok kereskedelmi alkalmazása. Az elso érdeklodok egyike a finn Nokia, a cég mobiltelefonjaiban a NOR és NAND flash chipeket tervezi kiváltani egy egységes PRAM technológiát alkalmazó memóriával. Ez jelentosen felgyorsíthatja az úgynevezett okostelefonok muködését, de ezen telefonok jelentos elterjedtsége okán, a PRAM gyártási költségére is jótékony hatást gyakorol. A technológia - sajátosságai miatt - idovel megjelenhet az asztali és mobil számítógépekben, vagy szerverekben is, ugyanakkor leválthatja a flash memóriakártyákat, de akár a - flash alapú SSD-kkel egyelore még versenyképes - merevlemezeket is végleg nyugdíjazhatja.[34]

A TáROLóKAPACITáS NöVEKEDéSE

A számítástechnika világának eroteljes fejlodése a háttértárakra is jellemzo. A gyártók szinte naponta dobják piacra a háttértárak újabb és újabb típusait, illetve teljesen új rendszeru tárolóeszközeiket. A háttértárak kapacitása és sebessége egyre no, miközben áruk folyamatosan csökken.

Az elso adattárolók (lyukkártya, lyukszalag) nagyon primitívnek számítottak a mai technikai vívmányokhoz képest, igaz valahol el kellett kezdeni. Az akkori kornak ez volt elérheto közelségben.

A fejlodés más iparágakhoz képest nagyon gyorsan történt, hatalmas lépések vannak az újabbnál újabb adattárolók között.

A táblázatból látható a háttértárak tárolókapacitásának rohamos fejlodése. A legrégebbi adattárolási technológiák közül - a máig legelterjedtebb mágneslemezes technológián túl - még a mágnesszalag az, amit a mai napig használnak, ugyanis vállalati szinten, nagy adatmennyiségeknél, ez a leheto legolcsóbb archiválási, adatmentési forma.

A háttértárak kapacitásának növelésén folyamatosan dolgoznak a gyártók. Az SSD-k kapacitása pár éven belül elérheti a hagyományos HDD-k kapacitását, de kérdéses, hogy ár/érték arányban meg tudják-e közelíteni belátható idon belül (Ft/GB arányban nem valószínu, hogy utolérik a merevlemezeket, de az SSD-k teljesítményelonye akkora lehet, hogy az feledteti az árkülönbözetet).

AZ ADATHOZZáFéRéSI SEBESSéG NöVEKEDéSE

Adataink többségét jelenleg még mindig merevlemezeken tároljuk, hiszen ezek azok a háttértárak, amelyek a legmegbízhatóbbak, legkompaktabbak, pontosabban: a kompaktságra és megbízhatóságra eso ár náluk a legalacsonyabb. Ugyanakkor a merevlemez vissza is foghatja egy korszerubb rendszer teljesítményét, ha már nem tudja megfelelo sebességgel kielégíteni a processzor igényeit.

Amikor valaki egy új merevlemez vásárlásán gondolkodik, a kiszemelt termék kapacitásán felül a sebességet, a megbízhatóságot és újabban egyre inkább a zajszintet igyekszik szem elott tartani. De mert a megbízhatóság mindig relatív, ráadásul mondhatni tesztelhetetlen, így meg kell elégednünk a sebesség és a hangtényezo bemutatásával. No persze ez sem kevés.[35]

A merevlemezeket az egyre nagyobb kapacitású, gyorsabb, a mechanikai hatásoknak jobban ellenálló és kevesebb fogyasztású flashmemóriát használó szilárdtest-meghajtók szoríthatják ki eloször a hordozható számítógépek, majd az asztali gépek területén is. Bár egyes vélemények szerint, a rohamosan terjedo mobil számítógépek hatására, az asztali számítógépek ideje is leáldozóban van.

Az SSD-nek a HDD-hez viszonyítva legfobb elonye a sebessége. Tesztek alapján egy hagyományos merevlemeznél kétszer-háromszor is képes gyorsabban olvasni, míg az az olcsóbb SSD-k írási sebessége elmaradhat a merevlemezekétol, de már a középkategóriás SSD-k is utolérik, sot néha leelozik a HDD-k csúcsát képviselo, percenként 10000-et forduló tányérokkal muködo merevlemezeket (igaz, hogy árban is velük vannak hasonló szinten).[36] A szilárdtest-meghajtók átlagos elérési ideje viszont kb. százszor rövidebb a merevlemezekénél, ebbol adódóan a NAND flash technológiát alkalmazó SSD-k gyorsabb rendszerindítást tesznek lehetové, valamint a számítógép használatakor - a programok gyorsabb indításának köszönhetoen - sosem látott gördülékenységet tapasztalhatunk. A szilárdtest-meghajtóknak nincsenek mozgó alkatrészeik, tehát a lemeztányéroknak sem kell felpörögniük, de az író/olvasó fejeknek sem kell beállniuk arra a pontra, ahol az adatok fizikailag elhelyezkednek a lemezen. Mint ahogy már említettük alig van késleltetés az adatok olvasásának vagy írásának a megkezdésénél, ebbol adódóan nincs különösebb jelentosége az állományok elhelyezkedésének, azok töredezettségének sem.[37]

A mágneses elven muködo merevlemezek évtizedek óta szolgálnak a tartós (de nem feltétlenül archív célú) adattárolás elsodleges eszközeiként. Kialakultak a szabványok sebességre, kapacitásra, csatolókra, a felhasználók tudják, hogy mit várhatnak el az egyes eszközöktol. A bo ötvenéves fejlodés azonban nem tudott választ adni több, újonnan felmerülo problémára, mint a hordozható számítógépek elterjedésébol adódó méretcsökkenésre, vagy a rázkódásnak való fokozott ellenállásra, de a hozzáférési ido lerövidítésére, vagy az adatátvitel sebességének növelésére sem talált kielégíto választ.

GYAKORLATI RéSZ CíME

öSSZEFOGLALáS

Témaválasztásomban leginkább az motivált, hogy ugyan egy teljesen átlagos, kézenfekvo, mégis megbúvó kérdéskör az informatikai adattárolás. Mindenki tudja, hogy van, fontos, legtöbbünk rendszeresen használja is valamilyen változatát, mégis keveset tudunk ennek létrejöttérol, fejlodésérol. Fejlodésének lépcsofokai, és szerteágazósága mégis megmutatja, mennyire is fontos része a számítástechnikának. Meghatározó szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint az egyre terjedo digitalizálás. Akár a könyvtárakat, a zenekiadókat, a filmstúdiókat vesszük figyelembe. Hétköznapi fontosságát, pedig nem lehet megkérdojelezni. Egyre nagyobb tárhelyet igénylo programok, filmek, zenék jelennek meg. A tárolók kapacitásának rohamos növekedése eltolta az igényeket a minoségi szolgáltatások felé. Elég csak a HD / Full-HD videókra, veszteségmentes zenékre, vagy az egyre nagyobb megapixellel muködo fényképezogépekre gondolni. A minoség nagyobb kapacitást igényel, a nagyobb kapacitás pedig még jobb, és jobb minoség elterjedését eredményezheti. Talán nevezhetjük ezt a folyamatot, egyfajta önön generálásnak. Egyik a másik nélkül nem tud kiteljesedni.

Mint látjuk, a tárhely kérdéskör igenis komplex. Hisz mindamellett, hogy a folyamatosan bovülo igényeket kell kielégíteni, egyre fontosabb szerephez jut a gyorsaság. Elvárásoktól függoen, hol a HDD-k, hol az SSD tárolók nyernek teret maguknak. Nem ritka ezek kombinálása sem, hisz a gyorsaság elérheto az SSD-kkel, míg a tárolásra még inkább alkalmasabb a HDD-s megközelítés.

Remélem sikerült a különféle lehetoségek elonyeit / hátrányait, alkalmazási területeit mélyrehatóan bemutatni, mely által talán átláthatóbbak a különféle elképzelések alkalmazhatósága.

Persze a tárolás önmagában nem minden. Fontos ezen eszközök megbízhatóságát is fokozatosan növelni, de legalább is figyelembe venni, hiszen a nagyobb tárolókkal, nagyobb adatvesztés keletkezhet meghibásodáskor. Nem mehetünk el ezen eszközök biztonsági kockázatának tényezoi mellett sem, hiszen egy biztonságosabb tárolót, nyilván nagyobb eséllyel használnak egy banki szektorban, mint egy otthoni alkalmazásban.

összességében elmondható, hogy a háttértárolók szerepe igen is fontos témakör, mely számos lényeges kérdést vet fel, melyekre a fejlesztoknek kell választ találniuk. Ugyan nem kap akkora figyelmet, mint egy új processzor, vagy videókártya architektúra bejelentése, mégis vitathatatlanul, napjaink egyik leglényegesebb témája, és mivel a fejlesztések sosem állnak meg, valószínuleg még sokáig megorzik fontosságukat.

IRODALOMJEGYZéK

  • Csala Péter, Csetényi Arthur, Tarlós Béla: Informatika alapjai, Budapest. Computerbooks Kiadó Kft, 2001., p. 443
  • Csánky Lajos: Multimédia PC-s környezetben, Budapest, LSI Informatikai Oktatóközpont, 2001., p. 337
  • Flash memória - Wikipédia [online] [2009.09.08.] <http://hu.wikipedia.org/wiki/Flash_mem%C3%B3ria>
  • Kovács Gyozo: Válogatott kalandozásaim Informatikában, Budapest, GáMA-GEO Kft., Masszi Kiadó, 2002., p. 331

áBRAJEGYZéK

  1. Szabó Gergely (Madness): Háttértárak történelme [online] [2005.augusztus10] <http://www.hoc.hu/print.php?cikk=28>
  2. Lyukkártya- A Wikipédia [online] [2009.09.12] <http://hu.wikipedia.org/wiki/Lyukk%C3%A1rtya>
  3. Lyukkártya- A Wikipédia [online] [2009.09.12] <http://hu.wikipedia.org/wiki/Lyukk%C3%A1rtya>
  4. Bognár Zsolt: Az adattárolás rövid története [online] [2009.09.14] <http://szamtechklub.extra.hu/download/adattarolok.pdf>
  5. Mágnesdob [online] [2010.01.24] <http://www.kislexikon.hu/magnesdob.html>
  6. Bizó Dániel: A világ elso 1.6 TB-os mágnesszalagos tárolója [online] [2009.08.13] <http://www.itextreme.hu/index.php?q=hirek/3508>
  7. A mágnesszalag és a mágnesszalagos tároló [online] [2010.01.24] <http://kac.duf.hu/~balage/szakdoga/magnettape.htm>
  8. Gabriel: 35 TB-os mágnesszalag az IBM-tol [online] [2010.01.25] <http://www.ipon.hu/hir/35tb_os_magnesszalag_az_ibm_tol/10618>
  9. A mágnesszalag és a mágnesszalagos tároló [online] [2010.01.24] <http://kac.duf.hu/~balage/szakdoga/magnettape.htm>
  10. Háttértárak [online] [2010.01.25] <http://www.arcania.hu/Informatika/intro/hattertar.html>
  11. machines.hu - retro computer portál [online] [2010.02.02] <http://www.machines.hu/cgi-bin/machines/new/cikk.cgi?cikk=48>
  12. A hajlékonylemezek (Floppy disks) [online] [2009.09.12] <http://kac.duf.hu/~balage/szakdoga/floppy.htm>
  13. Háttértárak [online] [2010.01.25] <http://www.arcania.hu/Informatika/intro/hattertar.html>
  14. Hardver ismeretek (Bemutatkozás >> Mágneslemez) [online] [2009.09.18] <http://www.hardverismeret.eoldal.hu/oldal/magneslemez>
  15. Hardver ismeretek (Bemutatkozás >> Mágneslemez) [online] [2009.09.18] <http://www.hardverismeret.eoldal.hu/oldal/magneslemez>
  16. B. Klári- Merevlemez történelem - múltból a jövobe [online] [2010.02.04] <http://informatikatortenet.network.hu/blog/informatika_tortenet_klub_hirei/merevlemez-tortenelem-multbol-a-jovobe>
  17. [17] Háttértárak [online] [2010.01.25] <http://www.arcania.hu/Informatika/intro/hattertar.html>
  18. Háttértárak [online] [2010.01.25] <http://www.arcania.hu/Informatika/intro/hattertar.html>
  19. Merevlemez (HDD, Winchester) [online] [2010.09.12] <http://kac.duf.hu/~balage/szakdoga/hdd.htm>
  20. J.o.k.e.r: 640 GB-os mobil merevlemez a Seagate-tol [online] [2010.01.06] <http://ipon.hu/hir/640_gb_os_mobil_merevlemez_a_seagate_tol/10319>
  21. Optikai adattárolók - A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából[online] [2009.09.22] <http://hu.wikipedia.org/wiki/Optikai_adatt%C3%A1rol%C3%B3k>
  22. A multimédia alapelemei. CD, DVD [online] [2010.02.05] <http://molnarimre.atw.hu/AMultimediaAlapelemei.html>
  23. Csala Péter, Csetényi Arthur, Tarlós Béla: Informatika alapja, Budapest: Computerbooks Kiadó Kft, 2001., p.65-70. (Továbbiakban: Csala, Csetényi, Tarlós)
  24. A multimédia alapelemei. CD, DVD [online] [2010.02.05] <http://molnarimre.atw.hu/AMultimediaAlapelemei.html>
  25. Csala, Csetényi, Tarlós, p.71-73
  26. Toshiba: Technológiai ismerteto: HD DVD [online] [2009.10.28] <http://ce.computers.toshiba-europe.com/Contents/Toshiba_ce/CE-HU/WORKSHOP/files/TechInsight-2006-04-how-does-it-work-CE.pdf>
  27. Blu-ray Disc: A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.[online] [2009.09.28] <http://hu.wikipedia.org/wiki/Blu-ray_Disc>
  28. Ady Krisztián: Hamarosan megvásárolható lesz az elso holografikus adattároló rendszer [online] [2009.10.04] <http://www.hwsw.hu/hirek/40821/hamarosan-megvasarolhato-lesz-az-elso-holografikus-adattarolo-rendszer.html>
  29. Hamarosan megvásárolható lesz az elso holografikus adattároló rendszer [online] [2010.01.16] <http://www.hwsw.hu/hirek/40821/hamarosan-megvasarolhato-lesz-az-elso-holografikus-adattarolo-rendszer.html>
  30. Memóriakártyák [online] [2009.10.10] <http://kac.duf.hu/~balage/szakdoga/memcard.htm>
  31. Umbra: Kingston DataTraveler 410 Pendrive [online] [2009.10.01] <http://www.hardver-teszt.hu/news.php?newsID=463>
  32. Lyukkártya, floppy, cd, winchester, ssd [online] [2009.09.20] <http://www.rentit.hu/cikk/44/lyukkartya-floppy-cd-winchester-ssd.aspx>
  33. Bizó Dániel: Háromdimenziós PRAM chipet fejlesztett ki az Intel [online] [2010.Január22] <http://www.hwsw.hu/hirek/43082/intel-numonyx-pram-cella-3d-retegzes-nand-nor-flash-dram.html>
  34. Bodnár ádám: Még mindig várni kell az übermemória, a PRAM elterjedésére [online] [2010.január22] <http://www.hwsw.hu/hirek/42721/intel-numonyx-pram-phase-change-memory-flash-memoria-dram-ssd.html>
  35. fLeSs: Merevlemezek lemeztelenítve [online] [2004.01.19] <http://prohardver.hu/teszt/merevlemezek_lemeztelenitve/bevezetes.html>
  36. fLeSs: 128 GB-os SSD-k tesztje [online] [2009.11.02] <http://prohardver.hu/teszt/128_gb-os_ssd-ket_teszteltunk/ujabb_ssd-k_a_tesztlaborban.html>
  37. Papp Gábor: A nagy SSD körkép, avagy a trónkövetelok tesztje [online] [2009.08.06] <http://pcworld.hu/variaciok-egy-temara-ssd-k-egymas-kozt-20090806.html?p=1>

Writing Services

Essay Writing
Service

Find out how the very best essay writing service can help you accomplish more and achieve higher marks today.

Assignment Writing Service

From complicated assignments to tricky tasks, our experts can tackle virtually any question thrown at them.

Dissertation Writing Service

A dissertation (also known as a thesis or research project) is probably the most important piece of work for any student! From full dissertations to individual chapters, we’re on hand to support you.

Coursework Writing Service

Our expert qualified writers can help you get your coursework right first time, every time.

Dissertation Proposal Service

The first step to completing a dissertation is to create a proposal that talks about what you wish to do. Our experts can design suitable methodologies - perfect to help you get started with a dissertation.

Report Writing
Service

Reports for any audience. Perfectly structured, professionally written, and tailored to suit your exact requirements.

Essay Skeleton Answer Service

If you’re just looking for some help to get started on an essay, our outline service provides you with a perfect essay plan.

Marking & Proofreading Service

Not sure if your work is hitting the mark? Struggling to get feedback from your lecturer? Our premium marking service was created just for you - get the feedback you deserve now.

Exam Revision
Service

Exams can be one of the most stressful experiences you’ll ever have! Revision is key, and we’re here to help. With custom created revision notes and exam answers, you’ll never feel underprepared again.